A jelentkezési határidőt kitoltuk egészen 2013. június 24. (hétfő) éjfélig.

A kulcsokat közzétettük, lentebb az oldalsávban olvashatjátok el. :)

2012. december 31., hétfő

Tizenegyedik nap - Sunshine

Kedves Olvasók!

Fogadjátok sok szeretettel az élet fényesebb oldaláról érkezett történetet! 

CÍM: Hit, Remény, Szeretet  
CSAPAT: Sunshine  
KULCSPÁR:  
KULCS1 - Epikureus paradoxon: A gonosz létezése ellentmondásban van egy mindenható és gondoskodó isten létével.  
KULCS2 - Andrea Bocelli - Con Te Partiro (Time to Say Goodbye)  
SOROZAT: Sherlock (BBC)
SZEREPLŐK: Mystrade, Sherlock Holmes, Anthea, John Watson  
TARTALOM: Mycroft Holmes maga a brit állam a nemzetközi politikai életben. Valóban mindenható?
MŰFAJ: hurt-comfort
KORHATÁR: 16, mert slash, de nincs benne expliciten leírt együttlét
FIGYELMEZTETÉS(EK): slash, mellékszereplő „halála”, spoiler első 2 évad,  
MEGJEGYZÉS: Ez az első kihívásom volt és nagyon jó volt a csapatom, szóval nekik köszi. És megemlíteném még, hogy Reisuto nélkül, akit amúgy nem igazán ismerek csak olvasok, és az írásai nélkül valószínűleg sose futottam volna össze a Mystrade párosítással, szóval ez sem született volna meg :) Szóval köszi nektek! Ha pedig valakit érdekelnek rettenetesen jó Mystrade fanfictionök annak tudok ajánlani angol nyelvűeket :)




Ne felejtsetek el visszatérni az oldalra és véleményt írni! ;)


6 megjegyzés:

  1. Kedves Sunshine!

    Huh...hát először fordul elő velem a Kihívás során, hogy nem vagyok teljesen magabiztos a kritikával kapcsolatba. Ennek pedig egyetlen oka az, hogy a Mycroft-Lestrade páros olyannyira test-, és lélekidegen tőlem, hogy arról könyvet tudnék írni. SOHA egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben ilyen párosítás és a sors furcsa fintora, hogy még máshol nem találkoztam vele, így meglehetőst váratlanul és felkészületlenül ért. Tehát nagyon megnehezíti a kritikát nekem, mert maga a történet viszont nagyon is tetszik, csak fizikailag képtelen vagyok elképzelni. Ha becsukom a szemem, szoktam látni az adott párost (hetero vagy sem), de jelen esetben az agyam csak szünetjeleket és némi fehér-zajt sugároz. Na de térjünk rá a pontokra:
    1, Csapat: Ez teljesen rendben volt. Happy ever after! 5pont
    2,A paradoxon annyira nem jött át nekem. A mindenhatóságosdi megvolt, de a többi... 5pont
    3, A zene is okés volt, főleg a fürdős jelenet XD 10pont
    4, A cselekmény kiemelkedően tetszett. Hogy Lestrade és Sherlock hogyan beszélik meg a dolgokat, meg úgy az egész. :) 9pont
    5, Nyelvezet és stílus elment, de a leíró mód helyett a párbeszédek lehettek volna normális párbeszédek. 7pont.
    6, Karakterek: Sherlock rendben volt, Mycrofttal sem volt gond. Nekem Lestrade kicsit furi volt, de csak szerintem azért mert sose ástam bele magam a szerepébe. 8pont
    7, Nagyon. Tényleg nagyon, de szerintem ez látszik abból is, hogy a kritikába smiley-kat tettem (egyre mélyebbre süllyedek, a kihívás végére tuti rövidítéseket fogok írni :P). 10pont

    Na most hogy ezzel megvagyok, megpróbálok némi energiát fordítani a párosra... *szünetjel*szünetjel*szünetjel*...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szerző! :)
    Csapat: Igen, ez Sunshine volt: 5.
    Paradoxon: Na, ezt viszont nem találtam, na jó, az oké, hogy Mycroft gonosz és mindenható, de amúgy? Ez legyen 6.
    Zene: Totálisan, ha valakihez, akkor Mycrofthoz illik ez a szám, ez egy baromi nagy 10-es!
    Cselekmény: Cheshire és Shakespeare… ezzel a kettővel teljesen levettél a lábamról, de Sherockot is visszahoztad, és az egész egy az egyben. Áhh… 10, imádtam.
    Nyelvezet, stílus: Volt néhány helyesírási hiba, és a párbeszéd is furi volt, de élveztem a stílusodat, jólesett olvasni, ez 8 pont.
    Karakterek: A két Holmes nagyon jó volt, de nekem Lestrade túl lelkes, emiatt csak 8 pont.
    Összességében: Ez a párosítás… eszembe nem jutott volna, de túljutva a kezdeti sokkon, megállapítottam, hogy Te… ez jó! Szóval én azt mondom, 9.
    Tényleg tetszett, gratulálok!
    Üdv:
    Clarey

    VálaszTörlés
  3. Kedves Csiti!

    1.) Ez nekem A sunshine. Cuki volt, a páros nagyon kis édes volt, bár eddig még nem olvastam ezt a párosítást. Volt benne kis bonyodalom, szétválás, de aztán megint újra együtt, és jött a boldog vég. 5 pont.
    2.) A paradoxont nem nagyon vettem észre, csak annyit, amennyi a sorozatból lejön, de… hol van benne a gonosz létezése? Nekem annyira nem jött át a kulcs, 5 pont.
    3.) A zenének a fölhasználása viszont nagyon tetszett. Egyrészt, a zuhanyzós emlék tiszta cuki volt, másrészt a végén a La Bella Vita étterem, harmadrészt pedig az egész történet hangulata. Számomra ez a zene ez, amit te összehoztál. 10 pont. (Meg a nővérem esküvője, de az már részletkérdés xDDD)
    4.) A cselekmény nem volt túl sok, hanem a gondolatok, és érzések voltak többségében, ami nagyon tetszett, mert sokkal jobban szeretem az elmélkedős dolgokat, mint azokat, amikben sok a cselekmény. (Kivéve a regényeket, mert ott a hosszú-hosszú-hosszú-hosszú leírásokat csak átfutom. xD) Az külön édes rész volt, mikor Sherlock megjelent, és leidiótázta Lestrade-ot. 10 pont.
    5.) Sajnálom, hogy az angol formulákat használtad. Nagyon érződik, hogy mennyit olvastál angolul, ami nem baj, én is szoktam, és utána mindig kicsit nehéz belerázódni a magyar dolgokba, de sajnos ez egy magyar kihívás, a magyar helyesírási formulákkal. Az elején még kis magyartalanságok vannak benne, és ha így nézném, eléggé le kellene, hogy pontozzalak, de mivel a stílusod viszont nagyon tetszett, 6 pont.
    6.) Az a pici Sherlockos rész, ami benne volt, az rendben volt, úgyis mindig így beszél mindenkivel. A boldog Mycroft és Lestrade is okésak voltak, szóval szerintem ez 10 pontocska.
    7.) Tündéri volt, szívesen olvastam volna még tovább, de nem volt meg benne az a plusz, amit keresek a történetekben. Tényleg nagyon tetszett, földobta a napomat, de csak 9 pontot tudok adni. Sajnálom, nekem az kell, hogy utána még minimum pár pillanatig szerelmes legyek az adott történetbe – itt „csak” olvasás közben volt meg.

    Üdvözlettel,
    Rapunzel

    VálaszTörlés
  4. Kedves Csiti!

    1. szempont – 5
    Kétségkívül happy az end x3

    2. szempont – 7
    Öh… lehet én vagyok nagyon szerencsétlen, de nehezen találtam meg benne a paradoxont. Gondolom Mycroft volt a mindenható, idáig sikerült beazonosítanom a dolgokat, de nem érzem úgy, hogy a paradoxon többi része áthatotta volna a történetet.

    3. szempont – 10
    Tökéletesen ment hozzá. Nem tudom, hogy már eleve meg volt-e a párosod, mikor a kulcsokat osztottuk, mindenesetre jól összeillett Bocelli a sztorival.

    4. szempont – 10
    Szerintem nagyon jól ki lett dolgozva a cselekmény, tetszett az is, ahogy leírtad a két testvér kapcsolatát, és az is, ahogy Lestrade és Mycroft alkalmazkodását a másikhoz. Ebből is látszik, hogy nem kell túlbonyolítani és drámázni egy történetet ahhoz, hogy jó legyen.

    5. szempont – 9
    A nyelvezet is a helyén volt, és bár meglepődtem, mikor a párbeszédeknél az angoloknál használatos formát láttam, de gyorsan hozzászoktam. Minden szereplőnek illettek a szájába a szavak, ügyes.

    6. szempont – 10
    Nem tudom, Lestrade és Mycroft milyen, ha szerelmes, de hiba nélkül el tudom képzelni őket ilyennek. Sherlock pedig ugyan olyan kéretlenül szókimondó volt, mint ahogy azt már megszokhattam.

    7. szempont – 10
    Még sose találkoztam ezzel a párosítással, de nagyon tetszett, örülök, hogy olvashattam.

    Üdv,
    Wolf

    VálaszTörlés
  5. Kedves Csiti!

    Azt hiszem, így leleplezés után, már illő nevén nevezni a dolgokat; minek titkolózás? Az érzelmeim rettentő vegyesek a történettel kapcsolatban, első olvasatra rettentően tetszett, a másodikra már kevésbé.
    Egy meleg kapcsolat leírása két ismert, erős jellemű karakternél elképesztő nehéz, hiszen az egyik félnek érzelmileg gyengébbnek kell lennie – ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne mindkettő egy kicsit az – és a másiknak a vezér egyéniségnek. Én ezt a váltakozó egyensúlyt nem találtam meg, lehet, hogy csak az emlékeim ködösek a történettel kapcsolatban, lehet, hogy rosszul értelmeztem – vagy az én meglátásom rossz.
    A Mystrade szerintem egy különösen nehéz, megfoghatatlan párosítás, hiszen a sorozatban nem igazán érintkeznek egymással, nehéz megragadni – de úgy hitelesen -, hogy mit gondolnak a másikról. Ez végül is nálad tökéletesen stimmelt, részemről teljes mértékben el tudtam volna képzelni, hogy ők, így egy pár a fandomban. De! És itt jön az a bizonyos de. Valahogy mégis az-az érzésem volt a történet olvasása közben, hogy ezek nem igazán ők, mintha meghasonultak volna önmagukkal, aminek oka szintén a karakterek kánonbeli erőssége lehet. Pozitívuma a dolognak, hogy ennek ellenére mégis megragadtak és berántottak a történetbe – együtt éreztem a történeteddel, és összetörte a szívem.
    Mycroft egy összetört, nem is, inkább megtört ember volt a történet elején és nagyon szépen, érzékletesen (és kíméletesen) vezetetted fel a javulását, ahogyan lassan kivirult a kapcsolat során. Imádtam a érzelmi technikát, amit alkalmaztál, teljesen magába szippantott a szenvedélye, ahogyan leírtad a dolgokat, ahogy megváltozott körülötte a világ. Meghatódtam, átéreztem és elgondolkodtatott. Amolyan: Milyen ember is Mycroft Holmes?, és megrázott mindaz, amit egyetlen pillanat alatt elvesztett. Az, hogy végül minden a helyére állt az univerzumban, az csakis Neked, a tematikának – na és persze Sherlocknak köszönhető. Lestrade-ről nem tudok mit mondani, egy édes, szeretni való és szerető fickót mutattál be, végtelen türelemmel és odafigyeléssel. Igazi álom pasi. És pont emiatt mondtam azt még az elején, hogy számomra a teljes oda-vissza egyensúly nincs meg teljesen. De ezt minden bizonnyal írója válogatja, hiszen a fenébe is! Élveztem olvasni.
    A cselekmény rendben volt, túlságosan is rendben, egy kis epizód volt az életükből, egy falatnyi mennyország és pillanatnyi pokol. Végigvezetted az életüket a kezdettől a beteljesülésig, és ezt ennyi szó alatt én elképzelhetetlennek tartottam. De te erre rácáfoltál, és ennek örülök. A csapat tematikája világosan, szinte üvöltve szambázta végig a történet szálát, aminek külön örültem – hiszen ezt volt betartani a legnehezebb. A kulcsok rettentően meg tudták nehezíteni az Író dolgát, hiszen a Con te partiro nem éppen egy „szupi-mupi-csillámpónis” zene, és a paradoxon is negatív töltetű.
    Tehát összességében tetszett.

    Csapat: Megfelelt a kritériumoknak, 5 pont.
    Paradoxon: Szószó, a csapat miatt nem lehetett teljesen kibontakoztatni a paradoxont, 5 pont.
    Zene: Nem főmotívum volt, hanem egy csoda és egy gondolat benne. Díjazom a felhasználását, részemről 7 pont.
    Cselekmény: Egyértelműen 10 pont.
    Grammatika: A nyelvezet megfelelt, azonban én találtam pár elgépelést, elírást, ráadásul ki is kellett javítanom a tartalom részben ejtett hibát. Eléggé élvezhetetlenné tette a műved, hogy a múlt és a jelen idő folyamatosan váltották egymást. Nem tudom ki volt a bétád, de nem végzett alapos munkát. A stílusodért pedig oda voltam, szóval nehéz ügy. Legyen 5 pont.
    Karakterek: Ahogy fentebb is leírtam, nagy dilemmát okozott nekem a karakterek megítélése, lévén, hogy a szerelem mindenkit felülír, Mycroftot annyira senki sem ismeri és ugyanez Lestrade-re is vonatkozik. Én 6 pontot adok.
    Tetszés: 7 pont

    Ez így összesen: 45 pont


    Főhajtással,
    SH

    VálaszTörlés
  6. Üdv! Én most találtam rá erre az oldalra és a fanfiction-re is. Mivel a kihívásnak már vége, ezért nem pontoznék, ha nem baj. Nekem tetszett a történet, de, ahogy fentebb is meg lett már említve, volt benne pár elírás, szóismétlés és fogalmazási hiba. Ezekre nem árt máskor figyelni, mert tényleg zavaróak lehetnek. Egyébként, szerintem a karakterekkel nem volt gond, mármint én nem éreztem azt, hogy ne lettek volna önmaguk. Persze, lehet, hogy más meg másmilyennek látja őket, de részemről rendben voltak.
    További jó írást!

    VálaszTörlés