A jelentkezési határidőt kitoltuk egészen 2013. június 24. (hétfő) éjfélig.

A kulcsokat közzétettük, lentebb az oldalsávban olvashatjátok el. :)

2013. január 1., kedd

Tizenkettedik nap - Moonlight

Kedves Olvasók!

Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet!

CÍM: Non c'è luce
CSAPAT: Moonlight
KULCSPÁR: KULCS1 - Epikureus paradoxon: A gonosz létezése ellentmondásban van egy mindenható és gondoskodó isten létével.
KULCS2 -
Andrea Bocelli - Con Te Partiro (Time to Say Goodbye)
SOROZAT: Doctor Who - Ki vagy Doki

SZEREPLŐK: Rory Williams, a Doktor, Amy Pond
TARTALOM: Rory és a Doktor szeretik egymást, és még ahhoz is van elég merészségük, hogy ezt ne csak szavakkal, de tettekkel is kifejezzék. Azonban a tér-idő szerkezete felborul, és Rory a múltban próbálja távol tartani magától azt az embert, akit a legjobban szeret a világon: a Doktort.  Azonban az érzései, és legfőképpen Amy közbeszólnak; rájön, hogy még a számára istenségnek tartott Doktor sem képes szembeszállni a megmásíthatatlannal. 
MŰFAJ: romantikus, dráma
KORHATÁR: 12
KÖSZÖNET: Orsimnak, amiért bétázott^^



Ne felejtsetek el visszatérni az oldalra és véleményt írni! ;)

6 megjegyzés:

  1. Kedves Moonlight!

    Ez aztán a depresszió és a szívfájdalom!
    1, Csapat: okés, teljesen. 5pont
    2,Én ebben sem nagyon láttam, csak az isten/nem isten dolgot, szóval 5pont.
    3, A zene szerintem jól benne volt, többszörös búcsúval. 10pont.
    4, A cselekmény se volt rossz, bár mivel nem láttam a sorozatot végig, így nem tudom mennyire hű. 8pont
    5, A nyelvezet és a stílus okés volt. 10pont
    6, A karakterek tetszettek, bár Roryval és Amyvel én nem vagyok tisztában. 8pont
    7, Tetszett a történet, de valahogy többet is kihozhattál volna belőle. Hiányzott valami... 8pont.

    VálaszTörlés
  2. Csapat: 4 Fájdalmas események történtek benne, az igaz, de úgy igazán egy szereplőt tudtam sajnálni: Amyt, őt is csak ameddig inni nem kezdett.
    Paradoxon: 7
    Zene: 7 A szöveg rendben, de maga a szám hangzásra túl... nem is tudom, mi lenne a jó szó. Méltóságteljes talán. Nekem emiatt kevésbé passzolt a történethez.
    Cselekmény: 6
    stílus: 6 Egyenletes volt, hibát ritkán vettem észre, a Doki kedvenc helye szép és tényleg különleges lehet, de nem fogott meg a hangulata.
    Karakterek: 5 Az elején ki akartam emelni, hogy Amy kifejezetten jó lett, aztán jött az alkoholizmus. Az, hogy ezt választja menekülésként, nekem nem illett a karakteréhez. Kicsit biztonsági megoldásnak tűnt: különösebben magyarázni nem kell, hisz mindenki tudja mit várhat egy ilyen száltól, és Amy sincs útban, ráadásul bizonyos értelemben átkerül a "rossz oldalra". Ehhez kapcsolódóan: Roryhoz és a Doktorhoz az nem passzolt, hogy ennyire nem figyeltek oda rá, és nem vettek észre rajta jó darabig semmit.
    Tetszés: 5 Tudom, Rory/Doctor sztorit is szép számmal találni, de nekem az ő párosuk valahogy... nem működik. És emiatt a történet sem úgy hatott rám, ahogy kellett volna. Gondolkodtam rajta, tényleg, min alapulhat a viszonyuk - azon kívül, hogy a Doktor így vagy úgy, de mindenkit elbűvöl. Talán a 2000 év, és hogy Rory valamennyire megérti, milyen érzés annyit tudni, annyit élni... De igazság szerint hiányzott valami magyarázat, hogy mikor és hogy fordultak át Rory érzelmei az "Amyt csak szeretem, a Doktorba szerelmes vagyok" felállásba.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Szerző! :)
    Csapat: Nem tudom, annyira nem szomorkodtam, ez csak 3 pont, de lehet, én vagyok érzéketlen.
    Paradoxon: Annyira nem volt érezhető rajta, szerintem ez 6 pont.
    Zene: Ez benne volt, szerintem passzolt hozzá, 9 pontot adok.
    Cselekmény: Olyan közepes, annyira nem kötött le, vagy „jött át”, nekem ez csak 6 pont.
    Nyelvezet, stílus: Ez tetszett, fogyasztható, annyira nem szúrtam ki hibákat, nem volt vele különösebb bajom, de azt sem nagyon éreztem, hogy falom a sorokat, 7 pont.
    Karakterek: Ez 7 pont, valahogy nem éreztem annyira benne a szereplők jellemét.
    Összességében: Ez is 7 pont, hiányérzetem volt, pedig látszik rajta, hogy foglalkoztál vele.
    Lehet csak azért pontoztam így, mert nem vagyok óriási Doctor Who fan! :)
    Üdv:
    Clarey

    VálaszTörlés
  4. Kedves Stanci!

    1.) Miután percekig bámultam a monitort, és végre sikerült rávennem magam, hogy megírjam a kritikát, úgy gondolom, a csapatod jellemzőjét igazán sikeresen teljesítetted. 5 pont.
    2.) A paradoxont nem tudom, hogyan akartad bemutatni nekünk, de számomra nem sikerült valami fényesen, én nem találtam meg benne. 3 pont.
    3.) A zenének nem is a hangulata jelenik meg benne leginkább, hanem a búcsúzás. Ez eléggé megvan benne, és még egy kicsit a hangulat is, szóval szerintem ez 8 pont.
    4.) Nem tudom, hogy mi volt benne olyan, ami benne van a sorozatban, és mi nem, mert még mindig nem láttam többet egy résznél, de gondolom, azért slash párosítás nincsen benne, meg Amy megcsalása sem. Szerintem jól volt kidolgozva a cselekmény, bár a végét mintha kissé elkapkodtad volna, és egy alternatív megoldásként csináltad ezt, nem pedig azért, mert így tervezted. Lehet, hogy nem így volt, de nekem ez jött le. 7 pont.
    5.) A nyelvezettel nem volt semmi probléma, tetszik a stílusod, és ha volt is, én nem találtam benne helyesírási hibákat. 9 pont.
    6.) A karakterekről igazából csak nagyon keveset tudok, mivel nem túl sokat találkoztam velük abban az egy részben, de a Doki szerintem ilyen, legalábbis nekem ilyennek jött le: bohókás, időtlen, mégis emberi, aki szeretne tényleg ember lenni. Roryt és Amyt viszont nem tudom. Igazából jó-jó, egy alkoholista megcsinálja ezt, viszont az egy eléggé észrevehető folyamat, főleg, ha a férj mellett történik a dolog. Ha ilyenek is, nem tetszett, hogy ennyire nem figyelt a feleségére, még akkor sem, ha igazából a Doktorba szerelmes. Szóval nekem az alapvető emberi dologgal van a bajom, bocsi, hogy emiatt kapsz csak 6 pontot. No, meg azért, mert amennyit láttam Amy-ből, nem kezdene el alkoholizálni.
    7.) Tetszett, bár nem vagyok odáig érte. Maga a hangulata, és az, hogy a Doktor azt akarta, hogy végül is Rory inkább Amyt szeresse, tetszett, viszont nem éreztem benne, hogy igen, ezt még akarom, miért nincs tovább. 6 pont.

    Üdvözlettel,
    Rapunzel

    VálaszTörlés
  5. Kedves Stanci!

    1. szempont – 5
    Hát igen, szép véget itt se kaptunk feladat maximálisan teljesítve. Én pedig szépen lassan felépülök a lelki törésből.

    2. szempont – 9
    Én megtaláltam benne a paradoxont, és szerintem az egész történetben jelen volt a Doktor képében.

    3. szempont – 9
    A zene hangulata, és a szöveg is illik a történethez és a pároshoz is véleményem szerint, jó volt hallgatni az olvasása közben.

    4. szempont – 10
    A cselekmény szerintem tökéletesen fel volt építve, nem zavart be az időutazás se, pedig annál sokszor automatikusan hibát keresek xD

    5. szempont – 9
    A történet hangulatához, és az általad leírt világhoz, illett a nyelvezet, és gondolom a karakterek is így beszélnek.

    6. szempont – 9
    Én hiszek neked xD Sajnos még mindig nem jutottam el a sorozat nézéséig, de el tudom képzelni, hogy a szereplők valóban így viselkednének, ha ilyen helyzetbe kerülnének.

    7. szempont – 10
    Most már tényleg nagyon, nagyon meg akarom nézni ezt is, valaki csináljon nekem időt! *-* Akarom mondani, tökéletesen elnyerte a tetszésemet a történeted!

    Üdv,
    Wolf

    VálaszTörlés
  6. Kedves Stanci!

    Huh, elég nehéz dolgom volt ezzel a történettel, lévén, hogy a fandomot nem igazán ismerem. Megnéztem pár részt a biztonság kedvéért, hogy jól meg tudjam ítélni a dolgokat. Remélem, sikerrel járok majd, és nem egy alappillérmentes zagyvalék lesz.
    A Doctor Who számomra egy elég zavaros, nehéz és mélyenszántó sorozat. Egyrészt mert a random részek stílusa és mondanivalója változatos volt és süllyedő-emelkedő. A minőségről nem is beszélve, így hát nem volt könnyű dolgom. Az alapelgondolás szerintem nem volt rossz, de a karakterekkel elég sok gond volt – én a helyedben kitettem volna egy OOC jelzést. Szerintem bőven elfért volna a figyelmeztetéssávban.
    Nem töltenék túl sok időt a karakterek jellemzésével, mert nem is tudnám igazán. Rory nekem igazán, tényleg nyafogósnak tűnt, egyáltalán nem volt olyan szimpatikus, mint a sorozatban. Túlságosan gyengének tűnt, és számomra végig értelmetlenül cselekedett a történeten belül. Ami Amyt illeti, habár nem kapott túl sok szerepet, nekem rendkívül unszimpatikussá vált a történet során, eléggé akaratgyengévé tetted, amit én igazán nem vártam volna el attól a talpraesett jellemtől, akit abban a pár részben ismertem meg. A Doktorból pedig egyszerűen hiányzott az, ami azzá teszi őt. Valahogy nem sikerült eltalálnod a karakterét – de ez relatív, lehet, hogy csak én gondolom így.
    A cselekmény. Na, az viszont bejött! Nagyon tetszettek a fordulatok, engem teljesen váratlanul ért az egész. A Doktor és Rory kapcsolata szó szerint fájdalmas volt és számomra végig az örök búcsúról szólt. Tehát a zenét, a hangulatot és jelentését – meglátásom szerint – ennek a két embernek a kapcsolatába építetted be. Torz volt és bűnös, igazán sötét és meg nem engedett. Igazán. Nagyon. Tetszett. De a karakterek anti-eredetisége miatt én mégsem tudtam úgy igazán élvezni, és bevallom derekasan, el kellett vonatkoztatnom a világától.

    Csapat: Megfelelt, 5 pont.
    Paradoxon: Nekem egy kicsit zavaros volt a paradoxonod értelmezése, így én 5 pontot adok.
    Zene: Maximálisan odatetted, 10 pont.
    Cselekmény: Nem volt teljesen állóvizű történet, mert végül is eljutottunk „A” pontból „B” pontba. 6 pont
    Grammatika: A stílusod nekem egy kicsit nyers volt, néhol szárazabb, viszont voltak olyan pillanatok, amiket nagyon szépen írtál le, épp ezért adok 7 pontot.
    Karakterek: Ez az a rész, amivel problémám van, hiszen annyira nem ismerem a sorozatot. Emiatt én inkább egy erős 5 pontot adok neked.
    Tetszés: Nem is tudom igazából, engem annyira nem ragadott meg. Nagyon tetszett az alapelgondolás, és ha talán több időd lett volna rá, sokkal jobban ki tudtad volna kidolgozni. Szóval én 6 pontra gondoltam, okés?

    Ez így összesen: 44


    Főhajtással,
    SH

    VálaszTörlés