Fogadjátok sok szeretettel a mai, Moonlight stílusban megírt történetet!
CSAPAT: Moonlight
KULCSPÁR:
KULCS1 – Mindenhatóság-paradoxon: Isten nem lehet mindenható, mert akkor kellene tudnia teremteni olyan sziklát, amelyet ő maga sem tud felemelni.
KULCS2 – Delta Rae - Bottom of the River
SOROZAT: Supernatural
SZEREPLŐK: Dean Winchester, Sam Winchester, Castiel, Lucifer, Mihály
TARTALOM: Dean az igenre készül, s eltölti utolsó éjszakáját azzal, akit szeret. (5. évad)
MŰFAJ: novella
KORHATÁR: 16
FIGYELMEZTETÉS(EK): Slash, Dráma, Szereplő halála
KÖSZÖNET: Freebnek a bétázásért!
Elolvasom!>>
Ne felejtsetek el visszatérni az oldalra és véleményt írni! ;)
Kedves Moonlight!
VálaszTörlés1, Hát most sem volt egyszerű dolgom ez tény, szóval a csapat az nagyon igen! 5pont.
2, Paradoxon: ezt viszont nem éreztem annyira, szóval 6pont.
3,Zene: Cöcöcö bár a szövegben...hááát... 7pont
4, A cselekmény nagyon tetszett, jól volt megírva tetszett, hogy nem kellett sokat elmélkedni rajta, de mégis volt tartalma. 10pont
5, A nyelvezet tuti volt. 10pont
6, A karakterek is okésak voltak, Dean kicsit elnyálasodott, de nem vészesen. 8pont
7, Nagyon nagy igen! 10pont, nem kell ezt ragozni.
Kedves Helix Hex!
TörlésKöszönöm szépen, hogy elolvastad és pontoztad! :) Örülök, hogy tetszett!
Kedves Szerző! :)
VálaszTörlésCsapat: kétségtelenül 5, nagyon durva volt.
Paradoxon: Ebben teljesen éreztem, 10 pont, szerintem nagyon jól hoztad.
Zene: Azt viszont már annyira nem „halottam bele”, persze ezt dúdolta Dean… Legyen mondjuk 7 pont.
Cselekmény: Nálam nyerő volt, bár a csillagfény és az autó picit sok részemről, ezért csak 9 pont.
Nyelvezet, stílus: Nagyon élveztem olvasni, szépen volt megfogalmazva, ez 10.
Karakterek: Amennyire ismerem a sorozatot, rendben volt, adok rá 9-et.
Összességében: Érdekes volt, jó volt, de valahogy nem mondtam azt, hogy annyira extra, 8 pont.
Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol, szívesen olvasnék mást is Tőled!
Üdv:
Clarey
Kedves Clarey!
TörlésÖrülök, hogy a csapat hangulatát "nagyon durvának" érezted! *_* Igazából még sosem írtam ilyen angst, vagy hasonló dolgot, de úgy éreztem, ehhez illene, és mindenképpen ebben a csapatban akartam lenni. :)
Köszönöm szépen a pontozást, olvashatsz tőlem mást is, a profilomban megtalálod, merre vagyok az éterben! :)
Kedves Amy Shinoda!
VálaszTörlés1.) Ha tudnék sírni, majdnem elsírtam volna magam. Két kedvenc karakterem, együtt, és mégsem együtt. Egyszerre volt végtelenül édes, és kegyetlenül szomorú. 5 pont.
2.) Bár nem igazán értettem, hogy a paradoxon hol is volt benne, gondolom, maga az, hogyha Isten mindenható lenne, nem így viselkedne az emberekkel, angyalokkal és démonokkal kapcsolatosan. Viszont ezzel úgy kifejezetten semmit nem kellett csinálnod, hiszen már maga a téma megadta a lehetőséget. 7 pont.
3.) A zenét csak a beletett idézetként használtad, igaz? Mert még ha használtad is máshol, nem éreztem. 5 pont.
4.) Imádtam, hogy sok elmélkedős rész volt, kevesebb cselekmény, de mégsem volt száraz és unalmas. Ráadásul Dean és Cas együtt… persze, hogy 10 pont!
5.) A nyelvezet eléggé kis supnatos volt, mindenkihez illett a beszéde, szerintem itt is megérdemled a 10 pontot.
6.) A szerelmetes Deanre nem mondhatok semmi rosszat, hiszen az enyém is ilyen/ilyen lesz. Cast kicsit keveselltem, és Sammyt is, akit bár rühellek, és akitől kiütéseim lesznek, mégis, kicsit kevés volt benne még akkor is, ha ez egy Dean+Cas történet volt. Az viszont tetszett, hogy megpróbáltad éreztetni, hogy Sammy mennyire akarja, hogy eggyé váljon Luciferrel (csak nekem tűnik ez enyhén szólva eléggé szexuális töltetűnek?! xD). 9 pont.
7.) Hülyén fog hangzani, de leredukálódtam egy „nyunyogó” fangirl szintjére, aki nem tud mást csinálni, csak előre-hátra dülöngélni, és közben egyszerre átkozni, és áldani az írót, amiért megölte Deant, ahelyett, hogy tényleg elrepítette volna Casszel valahová. Baromira tetszett, bár azt a kis pluszt nem éreztem benne, amitől 10 pontot érdemelne, szóval sajnálom, de… 9 pont.
Üdvözlettel,
Rapunzel
Kedves Rapunzel!
TörlésHát, nagyon sajnálom, hogy végül nem sírtál... :D Oké, csak viccelek!
A paradoxon az, amiről gondoltam, hogy talán nem fogják érteni, hogy én hogy gondoltam (szép sok gondoltam, jól van... :D)
Alapvetően úgy akartam ezt kihozni, hogy Isten nem mindenható, mert - ahogy Lucifer is mondja -, képtelen volt őt eltenni láb alól. Még arra sem volt képes - hajlandó? -, hogy ő maga lépjen fel ellene, hanem odaküldte most már másodszor Mihályt. És Mihály képtelen, fizikailag képtelen elpusztítani Lucifert. Valahogy így próbáltam gondolkodni. :)
A zene csak úgy volt benne igen, pont az a két sor, ami szerintem illett a történetre.
Sam... Hát Sam az, aki szerintem a leggyengébb szereplője lett a sorozatnak mostanra. Egyszerűen nem értem, mit kéne benne szeretnem. Mert régen olyan kis aranyos volt, hogy nem akart olyan lenni, mint John vagy Dean. De most... Már a testvéri szeretetük is a béka segge alá ereszkedett, szóval... De amúgy igen, nagyon szexuális töltetű akart lenni, első körben arra, gondoltam, kicsit írok bele Lucifer&Sam szálat is, de végül ezt elvetettem, és csak a vágyódást hagytam meg, keverve Sam lelki szarjaival, hogy nem tudja már szétválasztani a jót és a rosszat.
Örülök, hogy nyunyogó fangirl szintjére mentél le, mert ebből tényleg azt veszem le, hogy igazán tetszett a történet, és ez nekem nagy öröm és nagyon jól esik! *_*
Köszönöm! :)
Kedves Amy!
VálaszTörlés1. szempont – 5
Azt hiszem, nem kell ragoznom, siratós xD
2. szempont – 8
Habár itt-ott éreztem benne a paradoxont, nem mondanám, hogy vezérelte a cselekményeket és a történet alakulását. Bár tény, hogy nagyon témába vágó volt, illik a Supnathoz.
3. szempont – 8
Hát, a csata jelenetnél megfelelő volt a zene hangulata, de valljuk be, a csillagnézéshez már kevésbé illet. Viszont a szövegét én hozzá tudtam kötni a történethez, illett az utolsó estéjükhöz.
4. szempont – 9
A cselekmény jól fel volt építve, és az már puszta nyöszörgés a részemről, hogy miért nem lett szebb vége T_T De tudom ám, hogy pont ez volt a lényege, csak na.
5. szempont – 10
Szerintem tökéletesen illett a világhoz és a hangulathoz a nyelvezet, bár néhol kicsit erőltetettnek tűntek Dean beszúrásai, de ezzel a sorozatban is így vagyok időnként.
6. szempont – 9
Ha elvonatkoztatok attól, hogy Dean picit túlzásba vitte a rózsaszín szemüveget, akkor tökéletesek voltak. Bár aztán ki tudja, az utolsó estéjén biztos belőle is előtörnek az efféle érzelmek, főleg ha éppen szerelmes.
7. szempont – 10
Kedvenc sorozatom, kedvenc párosom… Mit mondjak még? xD Nagyon tetszett a stílus és az ötlet is, de sajnálom, hogy Dean csak az útja végén talált rá Cas-re.
Üdv,
Wolf
Köszönöm szépen, kedves Wolf! :)
TörlésKedves Amy!
VálaszTörlésA SupNat egyike a „szívem csücske” kategóriás sorozatoknak, és ezért szigorú leszek Veled. Előre kijelentem, hogy nagyon tetszett a történet, és jóleső izgatottsággal olvastam végig a sorokat. Szerintem 100% meg volt benne az Odaátra jellemző melankolikusság, ami a tini horrorból valami mássá emeli.
Kezdjük a karakterekkel. A Destiel az egyik legnépszerűbb és –közkedveltebb párosítás a fandomban – és ha tetszik, ha nem, még a sorozat maga is ezt reklámozza lépten-nyomon. (Hogy rohadnának meg azok a sunyi dögök.) Rengeteg változata látott már napvilágot, több kevesebb cukorral és mézzel, annál sokkal több könnyel és bánattal. Ez egyértelműen az utóbbit hivatott képviselni – teljesen érthető módon.
Dean hozta a formáját – a rosszabbik formáját. Fásult volt, halálra kész, ugyanakkor elhivatott és beletörődően boldog. Az, hogy bizonyos dolgokra rájött a novella során, dicséretre méltó, hiszen mind tudjuk, hogy mindenki kedvenc Deanje, nem éppen egy észkombájn, ha érzelmekről van szó. Talán egy kicsit túl szentimentalista volt, de ott volt a rájellemző, szó szerint pusztító önutálat és –vád, amitől egyszerűen Dean, Deanné válik. Remekül összeegyeztetted a kettőt, amiért csak megdicsérni tudlak.
Castiel pedig… Castiel volt az az angyal, aki megpróbált emberi döntést hozni – mögöttes, egyszerű, halandó gondolkodás nélkül. Az emberi érzések és a feje felett lebegő mulandóság törte meg a történet végén, a tény, hogy az, akit emberi érzelmekkel szeretett, egyszerűen nincs többé. És mindezek mellett, a fájdalom és a veszteség mellett még ott van a bűntudat is. Teljesen elhittem róla, hogy Ő Castiel.
Megmondom neked őszintén, hogy Samet egyszerűen uutááloom. Ki nem állhatom, nyavalyog, hülye döntéseket hoz és még magasról tojik is a következményekre. Sam egy kölyök, egy neveletlen, egocentrikus, felelőtlen kölyök – és kész, nem szeretem. Ennek ellenére megfelelt önmagának, ugyanúgy, ahogy Lucifer és Mihály is – még ha statisztaszerepet is kaptak.
A cselekményről való véleményem egyben bele lett szőve a karakterekről alkotottba, eleve eternál láw az Apokalipszis-téma a SupNatba, de mint alternatív vég, nekem nagyon tetszett. A kulcsokról is egy pár szót: a paradoxont én annyira nem éreztem, kicsit át kellet gondolnom a dolgokat, és egy osztás-szorzással végül is rájöttem hová bújt el. A zene pedig URALTA a hangulatát, nem tudom hogyan és miért, vagy hogy te hogy érzed, de szerintem teljes mértékben dominált. Ez utóbbi nem teljesen jó, hiszen a paradoxonnak kellett volna lennie az úr a háznál, a pólusok kicsit felcserélődtek, de attól még mind a kettő jelen volt.
És most lássuk a pontokat!
Csapat: Teljes mértékben megfelelt a csapat tematikájának, fullosan összetörte a szívemet, 5 pont.
Paradoxon: Mit csináljak veled? >_< Domináns és feminim rész helyet cserélt, ezért legyen egy 6 pont.
Zene: Mint ahogy azt már fentebb is kifejtettem; a túl sok szerep ellenére én megadom a 10 pont.
Cselekmény: Nem igazán volt benne cselekmény, inkább az érzelmekre koncentrált a történet, a lélekben lezajló küzdelemre. Épp ezért, én 7 pontot adok.
Grammatika: Maximális 10 pont.
Karakterek: Én meg adom neked a 10 pontot.
Tetszés: 10 pont, nagyon tetszett.
Összesen: 58 pont
Főhajtással,
SH
Köszönöm szépen, drága Sherlock!
TörlésAmi a zenét illeti: amikor én először hallgattam (tehát nem nagyon figyeltem a szöveg jelentésére, hanem csak úgy, hogy mi a legelső benyomásom róla), olyan érzésem volt, hogy most visznek valakit akasztani. Most készül valaki a halálra. Úgyhogy, könnyű volt vele dolgoznom, bár bevallom mást is hallgattam az írás közben (mint a címben is megmutatkozott). :)